Manapság nagyon gyakran találkozunk az Ipar 4.0 kifejezéssel, viszont nem mindenki tudja, hogy honnan fejlődött ki, mit jelent valójában, milyen lehetőségeket és milyen korlátokat ad. Következő cikkünkben ezekre a kérdésekre adjuk meg a választ.

Háttér és történelem röviden

  • Ipar 1.0 – víz-, és gőzenergia megjelenik az iparban, 1780-as évek
  • Ipar 2.0 – első gyártósorok, egyedi célgépek, elektromosság használata, 1870-es évek
  • Ipar 3.0 – ipari számítógépek megjelenése, PLC vezérlések, automatizálás 1970-es évek
  • Ipar 4.0 – kiber-fizikai rendszerek, felhő alapú adattárolás, kommunikáció, big data, napjainkban

Sokan az ipari forradalmak nagy mérföldköveinek nevezik ezeket a lépcsőket.

Tény, hogy egyre gyorsabb a net, egyre több az okoskütyü, az egymással kommunikáló gépek, melyek segítik mindennapi életünket. Az Ipar 4.0 fejlődése eredetileg 2011-ben indult el a német iparból, ahol összekapcsolták az egyre fejlettebb kommunikációs, informatikai megoldásokat az ipari technológiákkal.

Kicsit eltúlozva, az Ipar 4.0: minden mindennel kommunikál, a gépek önállóan döntéseket hoznak, mesterséges intelligenciával tanulnak és fejlődnek, adatokat a „felhőben” tárolják, amit bárhonnan el lehet érni.

Hasonló programok (próbálkozások) már voltak az utóbbi 40 évben úgy, mint Digital Manufacturing (1970), Computer Integrated Manufacturing (CIM) (1990), Digital Factory (2000), Factory 2.0 (2005), vagy akár a  Smart Factory (2007). Egyik „fellángolás” sem hozott áttörő eredményt az iparban.

Automatizálási villamosmérnökkét Ipar 4.0 elhivatottnak kellene lennem, viszont úgy érzem, napjainkban túl nagy a füst, túl nagy a felhajtás és a marketing az Ipar 4.0 körül, miközben a megoldások még esetenként kezdetlegesek, nagyon drágák, kevesen engedhetik meg maguknak. Nagy az érdeklődés, látványos bemutatók, „mintagyárak”, show, majd, amikor megkérdezzük: „mennyibe fog ez kerülni?”, jön a megdöbbenés, mert nagyon sokba. Vagy ha a pénz nem számít, feltesszük a következő kérdést: „Ok, mikor használhatom?” legtöbb esetben a válasz: „Csak néhány év…” Ajaj.

A legnagyobb problémát én pont az időben látom: a vevői igény folyamatosan nő, vevőink egyre egyedibb termékeket kérnek, egyre jobb minőségben, egyre gyorsabban és egyre olcsóbban. Arról nem is beszélve, hogy a termékek életciklusa már nem 2-3-5 év, hanem esetenként csak egy év, majd jön az új generáció, ami más technológiákat, más alapanyagokat, más megoldásokat igényel, mert a vevő többet vagy mást kér. Valóban rugalmas gyártásra, univerzális folyamatokra van szükség a jövőben. A kérdés csak az, hogy az Ipar 4.0 megoldások tudják-e majd követni ezt az igényt.

Ha automatizálni szeretnénk, robotokat alkalmazni, felhőben gyűjteni az adatokat – még mielőtt ezt megtennénk – ne feledkezzünk el arról, hogy először folyamatainkat gondoljuk át és ne a veszteségekkel teli rendszert akarjuk intelligens technológiákkal fejleszteni.

Egyszerűség! A lean módszertan alapja, hogy mindent egyszerű módon oldjunk meg.

Vonjuk be a kollégákat, ismerjük meg a problémát, keressünk rá közösen megoldásokat, szervezzük át, figyeljük meg az új folyamat hatékonyságát, majd kezdjük újra.

Ha van egy letisztult, jól működő, hatékony folyamatunk vagy technológiánk, akkor jön el az idő ahhoz, hogy Ipar 4.0 megoldásokat keressünk. Tudva, hogy ezek a technológiák jelenleg nagyon drágák, ezért minden esetben megtérülésszámolást kell végezni még a beruházás előtt. Ehhez vannak megfelelő kontrolling modellek, elemzések.

Tény: van valahol egy olyan versenytárs, aki gyorsabban, olcsóbban, hatékonyabban, jobb minőségben tudja előállítani azt a terméket, amit mi most épp gyártunk. A kérdés csak az hogy a vevőnk mikor találja meg ezt a beszállítót.

Mit tehetünk? Folyamatosan fejlődnünk kell! Sok sikert a fejlődés hosszú (és rögös) útján!

Szerző: Kesztler Róbert

Lépjünk kapcsolatba!

Örülünk, hogy felkeresett bennünket! Kérjük, töltse ki az alábbi mezőket, és küldje el számunkra az üzenetét!

X
Írjon nekünk!