A hétvégén ismét egy tréninget tartottam a termelési logisztika alapjairól. Az alkalmak során mindig nagyon izgatottan várom, hogy az általában lelkes résztvevőkkel megoszthassam a rejtett anyagmozgatás fogalmát. A képzés résztvevői meglehetősen vegyes háttérrel rendelkeznek: van, aki már évek óta dolgozik a logisztikában, vagy a termelésben, és van, aki még csak egyetemi hallgató, vagy éppen olyan pályaváltó, aki még csak most ismerkedik a mi világunkkal: a leannel, a termeléssel és a logisztikával.

Akár tapasztalt hallgatókról, akár kevésbé jártas résztvevőkről beszélünk, a rejtett anyagmozgatás jelensége mindig egyfajta „aha-élménnyel” tölti el őket. De miről is van szó pontosan?

A rejtett anyagmozgatás, mint veszteség

A rejtett anyagmozgatás tulajdonképpen a TIM WOOD-ban ismert anyagmozgatásból származó veszteségtípusának egy klasszikus formája, vagyis a felesleges anyagmozgatási tevékenységek egy tipikus fajtája. De mitől ennyire rejtett, hol bújik meg ez a veszteség?

Képzeljük el a következő jelenséget: a termelésünkbe felveszünk fröccsöntőgép-kezelőket, akiknek az lesz a feladata, hogy az fröccsöntési munkájuk által értéket teremtsenek a vevőnek, és egyúttal profitot a vállalatnak. A munkájuk során kezelik a gépeket, az alapanyag tárolóból folyamatosan kiveszik a szükséges alapanyagokat, majd a munkájuk végeztével a félkész termékeket a félkész termékek tárolójába viszik. A szerszámok cseréjét teljesen egyedül végzik, azokat a szerszám raktárból hozzák el. Tekintsük úgy, hogy olyan területekről beszélünk, amelyek nem tartoznak az adott értékteremtő munkaállomás szűk értelemben vett munkaterületéhez.

Az előbbi történet utolsó sorainál a tapasztalt leanesek már elkezdik ráncolni a homlokukat, és bizony joggal. Eddigi tapasztalataim során már különböző termelési területek számos munkahelyén találkoztam a jelenséggel. A probléma az, hogy a fröccsöntő kollégáinkat nem azért fizetjük, hogy az anyagot mozgassák, hanem azért, hogy szaktudásukkal értéket teremtsenek. Az anyag mozgatását a logisztikus-anyagmozgató kollégáknak kell(ene) elvégeznie, de sok esetben ez a tevékenység természetesnek tűnik a kevésbé rutinos leanes számára, és a nem kellően problémaérzékeny szemnek.

Korábbi partnereknél a hatékonyság fejlesztése során már többször is sor került arra, hogy az operátori szinten tevékenykedő (nem logisztikus-anyagmozgató tevékenységet folytató) kollégák rejtett anyagmozgatási hányadát felmértük. Sok esetben ez az arány, akár a munkaidő 15-20%-át is elérte. Egészen egyszerűen belátható, hogy az operátor kollégák az értékteremtő idejük pontosan ekkora részét nem töltötték értékteremtéssel, hanem helyette szükséges, de nem értékteremtő idővel, vagy bizonyos értelemben (tekintve az anyagmozgatók szerepét) veszteség jellegű tevékenységekkel töltötték.

Természetesen ahogy a termelésben, úgy az irodában (office) is könnyen megjelenik a rejtett anyagmozgatás. Sőt, talán kijelenthető, hogy az irodai környezetben sokkal inkább megszokott és elfogadott az, hogy a nyomtatóhoz, fénymásolóhoz el kell sétálni, vagy egy társosztályra, egy másik részleghez kell rendszeresen átjárnia a dolgozóknak. Igaz, hogy ők legalább tesznek ezzel az egészségükért és mozognak egy kicsit, de ettől még leanes szemmel ez bizony komoly és ésszerűtlen veszteség.

Mit tehetünk az ügy érdekében?

Először próbáljuk meg növelni a problémaérzékenységünket, próbáljuk meglátni az értékeket és a veszteségeket. Ne aggódjunk, itt is igaz a mondás: a gyakorlat teszi a mestert. Sétáljunk körbe a gembán, figyeljük meg a kollégáink természetes munkafolyamatait. Ha úgy érezzük, hogy szisztematikus rejtett anyagmozgatással lehet dolgunk, készítsünk szabatos felmérést annak kellően megbízható arányáról. Amennyiben ez az arány eléri a fájdalompontunkat, számszerűsítsük a rejtett anyagmozgatásból fakadó kieső idő miatti költségeket, és annak mértékében hozzunk ellenintézkedéseket, folyamatmódosításokat.

Szerző: Fésüs Norbert

Lépjünk kapcsolatba!

Örülünk, hogy felkeresett bennünket! Kérjük, töltse ki az alábbi mezőket, és küldje el számunkra az üzenetét!

X
Írjon nekünk!