Az elmúlt években a lean töretlenül fejlődött és haladt előre a saját evolúciójában, aminek egyik természetes hozadéka, hogy egyre több emberhez jut el a lean, egyre több embernek tetszik meg ez a szemléletmód, és ennek hatására egyre többen szeretnének belépni ebbe a világba. A belépési küszöb szerencsére elég alacsony, hiszen a lean szemléletmódjának alapja valójában mindenkiben mélyen benne gyökerezik, csak esetleg valahol hátrahagyta az élete során.

A belépési küszöbön való átkelés során, az új világ megismerésével rengeteg – úgynevezett – lean eszköz és lean módszertan esik az új belépő ölébe, ami tapasztalataim szerint sokszor nagyon megkavarja a lean megismerésének folyamatát. De lehet, hogy valójában ez egy természetes stációja a lean világ megismerésének?

A lean eszközökkel való találkozások alkalmával – jó esetben – számos esettanulmány átgondolásával és tanulságaival ismerkednek meg a kevesebb gyakorlattal rendelkező leanesek. A rengeteg eszköz és módszertan között vannak olyanok, amelyek rendkívül szimpatikusak, alkalmazásuk könnyen megérthető, illetve ezzel szemben vannak olyanok, amelyek hatékonyságát megkérdőjelezik, működésében egyszerűen nem hisznek.

L’art pour l’art jelenség

És ebben a heves lendületben érkezik el a tapasztalatlanabb lean folyamatfejlesztő ahhoz a jelenséghez, amelyet akár egyfajta szenvedélyhipotézisnek is nevezhetnénk: problémafeltárás és veszteségazonosítás nélkül próbál bevezetni egy olyan lean eszközt vagy módszertant, amelynek az adott fázisban még nincs igazolva a szükségessége. Ilyenkor fordul elő, hogy az eszközhöz választják a problémát, és nem a problémához az eszközt.

A lean eszközök és módszertanok alkalmazása soha nem lehet öncélú, nem szerencsés l’art pour l’art módon belevágni annak implementálásába. A lean eszközeit nem azért vezetjük be, hogy az „be legyen vezetve”, hanem azért, mert ezzel valamilyen problémát szeretnénk megoldani, veszteséget szeretnénk megszűntetni egy vizsgált folyamatunkban.

Ismerjük meg a legfontosabb mozgatórugókat

Egy-egy szimpatikus eszköz használatának megismerése és elsajátítása céljából érdemes számos esettanulmányt részletesen megvizsgálni, a korábbi bevezetési tapasztalatokat és best practice verziókat kritikusan átgondolni, elemezni (akár a saját, akár más iparágból). Legalább három kulcskérdésre mindenképpen érdemes megtalálni a választ:

  • Mi volt a kiinduló probléma, milyen fájdalompontot szerettek volna orvosolni eredetileg az adott eszköz implementálásával?
  • Hogyan, milyen lépések mentén vezették be az adott lean eszközt?
  • Végül milyen hatása lett a folyamatra a bevezetett eszköz?

Amennyiben hasonlóságot tudunk felfedezni az esettanulmányokban részletezett problémákban, valamint a saját folyamatainkban és annak környezetében, akkor már érdemes lehet elgondolkodni az adott lean eszköz alkalmazásán. Nagyon fontos kiemelni, hogy hasonlóság esetén sem szabad teljesen elszabadultan ráugrani az implementálásra. Bár első pillanatra úgy tűnhet, hogy egy-egy eszköz – azt „dobozos termékként” leemelve a polcról – azonnal működni fog nálunk, valójában hosszas finomhangolás, az adott vállalat egyedi folyamataira történő rászabás és iterálás áll előttünk, amelyet ha nem végzünk el tisztességesen, akkor a változás elfogadása és működőképessége alapjaiban remeghet meg. Az utóbbiak támogatására ne felejtsük el felmérni a folyamat kulcsparamétereit sem, amelyeket a változás után, a jövőállapotban megérve igazolást nyerhetünk a próbálkozásunk sikerességére nézve. Így elérhető, hogy végső soron ne az eszközhöz válasszuk a problémát, hanem a problémához az eszközt.

Szerző: Fésüs Norbert

Lépjünk kapcsolatba!

Örülünk, hogy felkeresett bennünket! Kérjük, töltse ki az alábbi mezőket, és küldje el számunkra az üzenetét!

X
Írjon nekünk!