A nyáron egy Benelux-körútra mentem a feleségemmel kikapcsolódni. Ez egy szervezett buszos utazás volt, hétfőn reggel indultunk és vasárnap este értünk haza. Már az indulás előtt eldöntöttem, hogy leanes szemléletem nem hagyom otthon és az utazás időbeosztását ebből a szempontból is értékelni fogom; vagyis mértem értékteremtő, nem értékteremtő, de szükséges és veszteség időket. Ez igen egyszerűen történt, nyitottam egy táblázatot a telefonomon és mindent feljegyeztem benne időpontokkal (nap, óra, perc). Az egyes eseményeket kilenc kategóriába soroltam és megnéztem, hogy mi mekkora részt tesz ki az egészből.

Amikor kiértékeltem az adatokat meglepődtem azon, hogy az idő harmada (~52 óra) telt értékesen, városnézéssel, bevallom, én rosszabb eredményre számítottam. A jól megérdemelt napi majdnem 8 óra alvás átlagban kijött, így a második helyet foglalja el a ranglistában. Ami viszont szintén meglepő volt, hogy összességében az utazás csak a harmadik helyen végzett a maga mintegy 45 óra 20 percével (~29%).

A maradék 9%-ba a buszpihenők ideje, a reggeli rutin, a buszba vagy szállásra történő be- és kipakolás vagy az utastársak késése miatti várakozás tartozott.

A Vilfredo Pareto olasz közgazdász által 1906-ban megalkotott 80-20 szabály óta tudjuk, hogy a 9%-kal most nem érdemes foglalkozni.

A városnézés egyértelműen értékteremtő idő, hiszen ezzel a céllal mentünk el az utazásra.

Az alvás már más kérdés, sorolhatjuk a szükséges, de nem értékteremtő idő kategóriába, de mivel ez az utazás egyben egy nyaralás is volt, ami a pihenésről is szól, értékteremtő időnek is vehetnénk.

Én kicsit tovább árnyalnám a képet. Ha megnézzük a Maslow-piramist, akkor azt látjuk, hogy az alvás a legalsó szinten helyezkedik el az elsődleges vagy primer-drive kategóriában, ami nem más, mint a létfenntartás szintje. Ha úgy veszem, hogy egy átlagos munkanapon körülbelül 7 órám van aludni, hétvégén megvan az átlag 8. Vagyis az utazás időtartama alatt, az öt napra nyertem az átlaghoz képest plusz egy órát. Ez azt jelenti, hogy az alvással töltött 48 órát csökkenthetem öttel és ezt az öt órát elszámolhatom az értékteremtő időhöz. Ezzel a az értékes idő arányát 32%-ról 35%-ra növeltem, az alvást pedig 29-ről 26-ra csökkentettem.

A másik lehetőség, hogy a buszos utazást kiváltjuk és repülővel megyünk, majd ott a reptéren felvesz a busz – volt ilyen utastársunk. Ennek van előnye és hátránya is.

Nézzük az előnyeit, körülbelül másfél napot megspórolunk és egy éjszaka szállást. Az odautazás ugyanazon a napon történik, amikor a busz is indul, csak napközben és a szállás – a buszos utazással ellentétben – nem valahol a német-belga határ környékén van, hanem Brüsszelben. A visszaút pedig buszos utazás esetén már utolsó előtti nap este elkezdődik, a repülőt választó utasok esetében azonban az utolsó, vasárnapi nap teljes egészében másra fordítható.

A hátránya, hogy többe kerül és a program egy részéről lemaradunk, vagyis az értékes időnk csökken.

Ha a repülős út esetében is megteszem az alvás átsorolását, levonom azt az értékes időt amit mi városnézéssel töltöttünk a repülős utastársaink nélkül az oda-vissza úton, és elszámolok nekik 4 óra extra értékes időt, amit az első napon egyedül el tudtak tölteni Brüsszelben, akkor 33%-ról 44%-ra növekszik az értékes idejük részaránya. Az alvás arányaiban azonos marad – egy százalékkal több. Az utazás jelentősen csökken, a korábbi 29%-ról, 19%-ra esik le – szép teljesítmény. Ha az egyéb kategóriát is megvizsgáljuk, akkor ott a korábbi 9% mostanra 7%-ra olvadt, mert a buszpihenőket ebbe a kategóriába soroltam.

A fentiekből jól látható, hogy ugyan azt az adatsort legalább kettő módon lehet értékelni. Feltétlenül fontosnak tartom, hogy ha adatot értékeltek, akkor minden esetben próbáljatok meg objektívek lenni, nagyon fontos, hogy ismerjétek az adatok forrását és értsétek is azt, hogy mi van mögötte.

Szerző: Bereczki Gábor

Lépjünk kapcsolatba!

Örülünk, hogy felkeresett bennünket! Kérjük, töltse ki az alábbi mezőket, és küldje el számunkra az üzenetét!

X
Írjon nekünk!