A fejlesztés tárgya: a gyorsúszásom

Mint ahogy megszokhattátok, itt a blogon sokszor a hétköznapi életben tapasztalt dolgokat hozzuk összefüggésbe a leanes szakmai elemekkel. Ez is egy ilyen bejegyzés, a gyorsúszásomat, annak mozdulatait vesszük górcső alá. (Egyébként tudtátok, hogy a górcső mikroszkópot jelent?! Én nem, most jártam utána…)

Hobbisportolóként az egyik kedvelt tevékenységem az úszás. Korábban, amikor még nem tudtam pillangózni, a gyorsúszás volt a kedvencem. Gyerekként volt utoljára úszóedzőm. Aki akkor még a malomkörzést tanította, ami kezdetnek nem rossz. Könnyebb vele a víz felszínén maradni, de később érdemes más, hatékonyabb technikát elsajátítani. Lábtempóval kapcsolatban sok okosságra nem emlékszem.

Egyik barátom, aki sokáig versenyszerűen úszott, világított rá nálam a következőre. A malomkörzéssel az a probléma, hogy amikor a vízbe tesszük a kezünket, és lefelé haladunk vele köríven, akkor az olyan, mintha a vizet próbálnánk összenyomni. Ennek is hatása, hogy fent maradunk a víz felszínén. Viszont ezt a fentmaradást másképp is el lehet érni. Egy jó lábtempóval… A malomkörzésnél a függőleges irányú erőkomponens fölösleges energiapazarlás. Ehelyett mikor betesszük a kezünket a vízbe, (nem pont, de nagyjából) vízszintesen érdemes először húzni magunkat a vízben, majd pedig tolni magunkat előre.

Plan

A folyamatos monitorozásnak köszönhetően észleltem, hogy mások másmilyen lábtempóval úsznak hozzám képest. Én karcsapásonként egy-egy nagy lábtempót csináltam. Ezzel az volt az egyik baj, hogy a mélyen a vízbe merülő láb, vizet tol maga előtt, ami veszteség. A másik pedig, hogy a lábtempó fontos feladata a test felszínen tartása. Így pedig elképzelhető, hogy nagyobb volt a testem vertikális irányú mozgása. Márpedig minél inkább mélyre süllyed a test (főleg a csípő és a lábak), annál nagyobb víztömeget kell tolni magunk előtt. Így elterveztem, hogy kipróbálom a gyakoribb, kisebb és vízfelszín közeli lábtempókat.

Do

Kezdetben nagyon furcsa volt és kifejezetten fárasztó. A lábam olyan izmait használtam igen intenzíven, amik erre nem voltak felkészülve. Szép lassan azért hozzászoktam. Érdekes volt tapasztalni, hogy a csípőm és a lábam nem süllyed olyan mélyre, ami azt jelentette, hogy a kezemmel még kevésbé kellett lefelé nyomni a vizet. Teljesen más élmény volt így az úszás! Olyan érzés volt, mintha egy létrán húznám előre magam. Minőségi különbség! Érzésre…

Check

Az érzések viszont sokszor csalókák. Úgyhogy miután az új mozdulatsorhoz hozzászoktam, lemértem az időeredményeket. Bemelegítésként úsztam 400m pillangót, majd 4×500m gyorsot. Az 1. és 3. 500-at a régi tempóval, az 2-at és a 4-et pedig az újjal tettem meg. Igyekeztem mindet hasonló, kb. 60%-os erőbedobással csinálni. És eközben mértem a 100 méterenkénti részidőket. Ezeket és az ezekből számolt átlagokat, szórásokat és relatív szórást az alábbi táblázatokban foglaltam össze.

A táblázatokból látszik, hogy mindegyik lábtempós verziónál kis mértékű a relatív szórás, ami szinte meg is egyezik a két esetben. Illetve még egy nagyon fontos dolog kiolvasható: 100 méterenként átlagosan 6,8 másodperccel vagyok gyorsabb az új lábtempóval! Azt viszont még nem tudjuk, hogy ez mekkora erőfeszítést igényel. Hiszen ha emiatt nem tudok 3000 métert úszni, csak 2000-et, akkor ez további kérdéseket vetne fel. Ennek ellenőrzésére a pulzusomat mértem. Először úszás előtt, majd a bemelegítés (500m pillangó) után, aztán minden 500m-es blokk befejeztével. Az eredmények alább láthatók.

Ezalapján kijelenthető, hogy az új tempó miatt nem lett nagyobb a szívveréseim száma, tehát nem okozott nagyobb terhelést az új és gyorsabb gyorsúszó mozdulatsor. Sőt, kicsivel még csökkent is.

Act

Így összességében kijelenthető, hogy az eddig használtnál sikerült egy hatékonyabb módszert találnom a gyorsúszásomra. Úgyhogy ezt most „szabványosítjuk”, és ezentúl ezt használom.

Ajánlás

Mivel szeretek úszni, és nem helyezek magamra nyomást a teljesítményt illetően, így ez a fejlesztéses játék is egy érdekes és kellemes szórakozás volt. Ezért ajánlom mindenkinek a saját hobbijaiban a fejlesztési lehetőségek keresését, a részletekben való elmélyülést és a fejlődéshez vezető új dolgok próbálgatását! Így hosszútávon nem csak szeretett hobbinkban találunk új izgalmakat, de még a folyamatfejlesztésben is szerzünk egy kis tapasztalatot! Úgyhogy jó „úszást” mindenkinek!

Szerző: Nika Tamás

Lépjünk kapcsolatba!

Örülünk, hogy felkeresett bennünket! Kérjük, töltse ki az alábbi mezőket, és küldje el számunkra az üzenetét!

X
Írjon nekünk!