A következő néhány cikkben bemutatom a vizuális irányítás fontosságát. Érdemes magát a fogalmat is értelmezni, vizualizál: láthatóvá tesz, megjelenít. Így a fogalom már önmagában is megállja a helyét, de szinte az összes lean eszközzel kapcsolatba hozható. Aki járatos a leanben, annak a vizuális irányításról talán rögtön az andon jut eszébe, pedig nem csak erről van szó.

De mit is kell egyáltalán vizualizálni és hogyan?

A kérdés egyik felére sem könnyű megtalálni a választ, de kezdjük azzal, hogy mit vizualizáljunk? A legszigorúbb alapelv szerint: „Azt kell vizualizálni, amiről döntést kell hozni”. Például, képzeljünk el egy táblát, amit arra használunk, hogy a műszakbeosztást megtervezzük rajta. A sorokban a termékekhez tartozó értékáramok, az oszlopokban pedig az egyes műveletek (szigetek, berendezések) szerepelnek, a mezőkben tüntessük fel a szükséges operátorok számát, és a hozzá tartozó maximális kihozatalt (darabszámot). Egy ilyen táblát külső megfigyelőként szemlélve nem látunk döntési helyzetet, ennek az az oka, hogy aktuálisan nincs is. De mi a helyzet a következő heti beosztás megtervezésével, amikor az operátor kapacitásunkat kell a vevői igényekhez alakítani? Vagy ha jelzi az egyik munkatárs, hogy megbetegedett és nem tudja felvenni a munkát? A felelős személy azonnal döntési helyzetbe kerül. A fenti egyszerű példából is látszik, hogy attól, mert vizualizáltunk valamit, nem biztos, hogy minden pillanatban döntést is kell hoznunk róla, vagy hogy maga a vizuális megjelenítés hoz minket döntési helyzetbe. Azzal kapcsolatban, hogy mit is jelenítsünk meg, igaz az az alapelv, hogy a kevesebb néha több. Erre egy személyes példa: a legutóbb egy ismeretlen társasággal búvárkodtam együtt, és a merülést vezető búvár vízbe szállás előtt mindenféle jelző, ön- és társmentő, valamint kommunikációs eszközt aggatott magára, szó szerint úgy nézett ki, mint egy karácsonyfa. Merülés közben el is akadt vagy kétszer a sok lelógó dolog miatt. Ugyanez a helyzet egy gyártócsarnokkal, ha telitömjük különféle jelzőtáblákkal, kijelzőkkel, monitorokkal és még ki tudja mivel, nem csak az avatatlan szem, de az ott dolgozók sem tudnak majd eligazodni. Tapasztalataim szerint, ilyenkor az ott dolgozók ingerküszöbe is magasabbra kerül.

Vajon mindre szükség van? Erre a következő bejegyzés alkalmával kaphatjátok meg a választ.

Szerző: Bereczki Gábor

Lépjünk kapcsolatba!

Örülünk, hogy felkeresett bennünket! Kérjük, töltse ki az alábbi mezőket, és küldje el számunkra az üzenetét!

X
Írjon nekünk!