Charles Handy már az 1994-ben megjelent Üres esőkabát című könyvében írt az S görbékről, majd bő 20 évvel később, 2015-ben egy teljes könyvet szentelt a témának. De mik is azok az S görbék?

Az S görbék

Egyszer mikor a szerző Írország dombjai között autózott hazafelé, eltévedt a kis falvak között. Egy helyi lakos segítségét kérte, aki így igazította útba: „Ó! Az nagyon egyszerű! Egyenesen kell menni, először föl, aztán meg le, aztán egyszer csak megérkezik Davy kocsmájához. Na, az előtt 2 mérfölddel forduljon le jobbra!” Csak később esett le neki, hogy a pofonegyszerű útbaigazítás logikailag helytelen. Hisz csak akkor fogja tudni, hogy mi a leghatékonyabb hazajutási útvonal, ha már túl késő. De hogy jön ez az S alakú görbékhez?

Önmagában az egy darab fektetett S alakú, szigmoid görbét tanulási vagy életciklus görbének is nevezzük. Az élet nagyon sok területének változásait metaforikusan mutathatjuk be vele. Mi most a vállalati döntéshozás szempontjából vesszük górcső alá, de Charles Handy szerint még az ő házasságára is ráhúzható…

Milyen részei vannak?

A görbe három részre osztható fel. Az elején van a befektetési időszak, amikor a fejlődés érdekében befektetett idő, energia és pénz aktuálisan nem hoz profitot, viszont elengedhetetlen a későbbi sikeres időszakhoz. A második részre, ami az emelkedés, a sikeresség és a nyereségesség időszaka. Ami aztán idővel a harmadik, hanyatlási időszakba vált át.

A fókuszt sok helyre helyezhetjük: akár az egész vállalkozásra, akár egy terméktípusra, akár egy termelési folyamatra. Mindegyiknél felmerül a kérdés, vajon mikor kell elkezdeni a felkészülést egy másik görbére való áttéréshez? A leszálló ág már túl késő, hisz még ezután jön a következő görbe befektetési szakasza. Ráadásul amikor veszteségeket szenvedünk el, akkor jellemzően pszichésen sem vagyunk olyan jó állapotban, ami az igazán jó döntések meghozatalához kell. Aki volt már munkanélküli, az pontosan érezhette ezt… A válasz a felvetésre az, hogy hosszú távú veszteség csökkentése érdekében már a felfelé ívelő időszakban érdemes elkezdeni foglalkozni a következő görbével. Steve Jobs is ezt tette, amikor az iPod sikerei idején az iPhone-t terveztette. Majd az iPhone szárnyalása közben már az iPad fejlesztése zajlott a háttérben. De ugyanez a logika kell, hogy leírjon egy gyártósor fejlesztését is. Amennyiben addig várunk a fejlesztések elkezdésével, amíg a romló helyzet miatt már elkerülhetetlenné válik a fejlesztés, akkor már túl késő nekiállni a feladatoknak.

Mi a baj azzal, hogy a csúcs előtt kell új görbét indítani?

Abban az időszakban, amikor jól mennek a dolgok, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ez sokáig így is lesz. Ráadásul azok a vezetők, akik az adott jó helyzetbe menedzselték a csapatot vagy céget, jellemzően nem szívesen hagyják el a járt utat a járatlanért. Legalábbis Marshall Goldsmith és Mark Reiter szerint. Ami viszont komoly kockázatot okoz ebben a működési modellben, az a felgyorsult világ. Néhány évtizeddel ezelőtt a vállalatok átlagos élettartama 40 év volt. Ma ez 14 év. Tehát sokkal rövidebb ideig lehet élvezni a felfelé ívelő szakaszt, mint néhány évvel korábban. Éppen ezért, a mai vezetők könnyebben esnek abba a hibába, hogy a jelenlegi folyamatok megtartását támogatják a fejlesztések idejében való elkezdése helyett. Ami érthető és logikus is. Csak sajnos az a tapasztalat, hogy a világ nem így működik…

Hogyan lehet a változást választani?

Viszonylag kellemes helyzet esetén először fel kell ismerni, hogy ez az a pont, amikor van még idő és forrás a következő S görbén dolgozni, befektetni a jövőbe. Kotter Tettvágy című könyvében ír a mesterségesen kialakított veszélyhelyzetről, de leanesként az idealizált állapotokra (pl. 0% hiba) való törekvés és veszteségekre való érzékenyítés is választásunk lehet. Esetleg ezeknek egy tetszőleges kombinációja is alkalmazható.

Kiket vár Davy bárja?

A legnagyobb veszélyben szerintem a hazai mikro- és kisvállalkozások vannak. Induláskor ezek valamilyen szolgáltatást, terméket jól csináltak, értettek magához a tevékenységhez. Az üzlet szervezéséhez jellemzően kevésbé, és a folyamataik fejlesztéséhez pedig nem igen. Nem az ő hibájuk, de ettől még az ő veszélyük. És éppen ezért, az idő múlásával, a szervezet növekedésével és a fejlődés elmaradásával előreláthatóan sajnos gúzsba kötik a saját kezüket. Ha nem érzik meg időben, hogy új görbét kell keresni, akkor idővel versenyhátrányba kerülnek és már csak Davy bárjába iszogatva veszik észre, hogy 2 mérfölddel korábban volt ott az a lehetőség, amit meg kellett volna ragadni!

Szerző: Nika Tamás

Lépjünk kapcsolatba!

Örülünk, hogy felkeresett bennünket! Kérjük, töltse ki az alábbi mezőket, és küldje el számunkra az üzenetét!

X
Írjon nekünk!